Mitfőzzekmamagamnak

Praktikus és könnyen érthető receptek, klasszikus alapok és némi furfang elegyítésével.

Friss topikok

  • liscsim: Rendben van ez, de mindenkinek ajánlom, hogy a fűszerkeverékek helyett próbáljátok a valódi fűszer... (2010.10.29. 21:37) Penne Rizike
  • johnessss: konyhafonok.blog.hu (2010.09.17. 11:51) Főzés helyett koncertezünk
  • kat89: Ejh, de jó lenne ilyeneket enni... mondjuk nem panaszkodom a legalább 10 féle salátával amit soksz... (2009.03.20. 17:28) Tortelloni + cheddar
  • kcu: Így igaz, Kati kiválóan vágja a működési elvet! Ezt a névlistát meg fogom oldani, jó ötlet, köszi! (2009.02.03. 15:44) Cserepes
  • nalim: ez jól hangzik, hétvégén megcsinálom (2009.01.08. 18:01) Márványos-brokkolis gnocchi

Címkék

arabbiata (1) argan (1) articsóka (2) bab (1) bacon (3) bazsalikom (1) befőzés (1) besamel (1) bogrács (1) bolognai (1) bor (4) borsó (1) brokkoli (1) bruschetta (3) capelletti (1) cheddar (1) csili (3) csípős (4) csirke (2) csülök (1) disznó (1) eger (1) előétel (1) foci (1) fokhagyma (3) főzelék (1) főzés (1) fröccs (2) fűszer (1) gál (1) gesztenye (1) gnocchi (1) gomba (1) grill (1) gyömbér (1) hagyma (2) hellókarácsony (2) hús (3) ital (1) játék (2) kagyló (1) kaló (1) karaj (2) kaviár (1) kocsonya (1) krém (1) krumpli (2) lángos (2) lasagne (1) lazac (3) leves (3) makaróni (1) marhalábszár (1) mártás (2) márványsajt (1) mascarpone (1) nyeremény (2) olaj (1) oliva (1) orsolya (1) pác (1) paradicsom (4) penne (3) pirítós (1) ragu (1) recept (2) rozmaring (1) sajt (2) saláta (4) salsa (1) scampi (1) sertés (1) simon (1) sonka (1) sör (1) spaghetti (1) spárga (1) steak (1) sült (2) szűzpecsenye (1) tejföl (1) tészta (12) tonhal (1) tortelloni (1) tortilla (1) vad (1) vargánya (1) villány (1) zene (1) zöldbab (2) zöldség (1) Címkefelhő

Gesztenyés keleti tészta

2008.12.11. 16:00 - kcu

Címkék: gesztenye tészta hellókarácsony

Sajnos nem tudnám megmondani, melyik ázsiai ország konyhájához áll legközelebb múlt heti költeményem, mindenesetre jóni jó. A Lehelen (hol máshol?) láttam meg a gesztenyét egy standon, és rögtön vételeztem is 32 dkg-ot, ekkor még cél nélkül. Aztán a gyarmatáru-szaküzletben megláttam a tekergőző tésztát, s innen már nem volt visszaút.

A gesztenyéket benedvesítettem és keresztvágást eszközöltem a héjukon, majd a sütőbe kerültek 20 percre. Sülés közben teljesen úgy festettek, mint a kelő tojások a Nyolcadik utas: a halál című klasszikusban.

 

 

 

 

 

 

 

 

Elővettem a kisebbik wokot, és ezeket szórtam bele: két marék durvára vágott gesztenye, csíkokra szelt fehér- és sárgarépa, zeller, két megnyomorított gerezd fokhagyma, egy teáskanálnyi koriander-zúzat (pesto), só és néhány csepp a saját gyártmányú csípős cuccból. Eközben forró vízben ázott a tészta (3-4 perc), és némi étkezési keményítő segítségével elkészült a borsos szójaszósz-öntet (1 dl). Ezután a tésztát átforgattam az alappal, ráöntöttem a szójaszószt, még forgattam, majd levettem a tűzről. Fotót elfelejtettem készíteni a végtermékről, de ez semmi ahhoz képest, hogy december 20-án karácsonyi koncertünk lesz!

Kocsonya!

2008.12.04. 17:41 - kcu

Címkék: disznó kocsonya fokhagyma hellókarácsony

Eljött az idő, amikor a böllérkések előkerülnek a sublótból, mi pedig finom lakomákat rendezünk a pórul járt barátainkból. A szezon egyik slágere a kocsonya, amit még a hülye is el tud készíteni, lássatok hozzá bátran!

Múlt hétvégén egy kimondottan jól sikerült adagot főztem, ennek mikéntjét osztom meg veletek most. Miután társasházi balkonon macerás a disznóölés, elslattyogtam a Lehelre alapanyagért. Vételeztem 3 lábat (ezt a hentes úrral négyfelé csapattam), egy kilós csülköt és kb. 30 dkg füstölt oldalast, a buké miatt. Otthon a szomszédasszonytól kölcsönöztem egy nagyobbacska fazekat (ezt egy tányér késztermék bánta), és nagy műgonddal elhelyeztem benne a stuffot. A lábdarabokat csak úgy, a csülköt és a füstölt húst méretes kockákra (vagy ahogy jött) vágva. Bő só, egy félmarék szemesbors, egy babérlevél, egy fej vöröshagyma és három fej fokhagyma került belé. (A fokhagyma-fejeket héjastul kettészeltem, ez is látható a fényképes illusztráción.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Hideg víz jött rá, hogy jól ellepje, majd lassú tűzön bő négy óráig főtt. Közben itt-ott belenyaltam, hogy kell-e még só - kellett. Akkor vagyunk meg, ha a húsos részek kezdenek leválni a csontról. Ezt követően mindent kivettem a léből, leszedtem a tetejéről a zsírt, és aprólyukú szűrő hiányában egy konyharuhán folyattam keresztül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csontok nagy részét kikapkodtam a húsostálból, majd a húsokat-bőröket-körmoket tálakba porcióztam. Minden adagot nyakonöntöttem a lével, és egy tálcára rakva a már említett balkonon szorítottam helyet nekik. Vasárnap reggel kicsit túlettem magam...

Lábragu

2008.11.18. 15:00 - kcu

Címkék: leves marhalábszár

Nem kell messzire menni, ha kincseket akarunk találni, elég néhanapján bekukkantani a fagyasztóba. Múlt héten egy darab gyönyörű marhalábszárat leltem az egyik fiókban, és külön örömömre szolgált, hogy fizetni sem kellett érte. Ezekben a vészterhes időkben már ez is valami!

Régóta kívántam egy tartalmas levest, ezért konzultáltam jóanyámmal a mikéntjéről, mintegy szakmailag. A telefonos egyeztetést követően hagymát fonnyasztottam, és beletettem a felkockázott húst. Amíg zíteredett, fokhagymát, sót, borsot és babérlevelet adtam hozzá. Közben a répát, fehérrépát felkarikáztam, és kikevertem a palacsintatésztát. Amikor a hús kinézete egy jó pörkölt-alapot idézett, felöntöttem vízzel, beleszórtam a zöldséget, majd sóval, tárkonnyal, citromlével ízesítettem. (Első alkalommal többször kell kóstolni, hogy kedvünkre beállíthassuk az ízeket.) Egy kanál lisztet kevertem el tejfölben, és amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a leveshez. Egy gyors összeforralás, ízellenőrzés és kész is a raguleves.

Ja, hogy a palacsintatészta? Abból palacsintát sütöttem, amíg főtt a leves.

Penne Rizike

2008.10.21. 13:00 - kcu

Címkék: gomba tészta penne bacon

Az úgy volt, hogy szombat délelőtt gyönyörű rizikét láttam a Lehelen, ezért örökbefogadtam és hazavittem. Nem akartam sokáig váratni, így a következő cselekménysort vezettem elő:

Apróra vágott bacont tettem egy serpenyőbe, közben felszeleteltem a gombát, egy fej articsókát és két gerezd fokhagymát, valamint 4-5 karika marinált jalapeno-t. Amikor kisült a szalonna, ráborítottam a fentieket, és magas lángon pirítani kezdtem. Nagyon pici só került csak bele, tekintettel a bacon sótartalmára. Csipet rozmaringos zöldfűszer-keverék és friss tárkony is társult hozzá, majd ráöntöttem a lecsorgatott tésztát. Még egy gerezdnyi apróra vágott fokhagyma, 5 perc forgatás, és lám, elkészült a csoda. Szokásomhoz híven parmezánt reszeltem rá, viszont a súlyosnak ígérkező esti összejövetel miatt nem kockáztattam meg egy pohár bort, ami szürkebarát lett volna, ha.

Király fotó, mi?

Cserepes

2008.10.08. 11:00 - kcu

Címkék: sült sertés

Oké, tudom, elmaradtam csúnyán, ti meg itt bőgtetek a monitor előtt, mint a zálogos tehén. Ennek ellenére tegnap sertéscombot sütöttem.

Jóanyámtól előkerült egy vadonat cseréptál, ami rögvest felkeltette az érdeklődésemet. Azon túl, hogy sütés előtt áztatni kell, elég jó találmány, az ember csak belehányja az alapanyagot, és beteszi a sütőbe. A használatiból kiderül a tisztítás módja is, ami elsőre bonyolultnak tűnik, de majd a szívem választottja beszámol a részletekről, ha hazaérek.

A recept nem nagy kunszt: a tál aljára egy fakanálnyi kacsazsír kerül, arra a sertéscomb (fűszerezve, ahogy jól esik, mindenesetre só legyen rajta). Néhány csík szalonnát dobok rá, majd jöhet a karikára vágott vöröshagyma (bőven), 4-5 gerezd fokhagyma, egy paradicsom és egy tv paprika aprítva. A halomra locsolok némi (saját számtól megvont) sert, és beteszem a sütőbe jól. 220 fokon 1,5-2 óra alatt szépen megsül, de azért itt-ott lessünk rá. Születésnap lévén egy palack Simon-féle Barbár került mellé az asztalra, ami nem régi, 2006-os fogantatásához képest egy gyönyörű, lekerekedett cabernet sauvignon. Volt. (Ja, és az illusztráció természetesen lopott)

 

Hagymát hagymával

2008.09.24. 17:30 - kcu

Címkék: leves hagyma

Szóval az úgy volt, tisztelt bíróság, hogy vasárnap húsleves főtt én és kiscsaládom részére, de maradt vagy 2 liter, így kigondolást foganatosítottam, minekutána hagymaleves lett a menü.

Négy fej hagymát felkockáztam és üvegesre fonnyasztottam olívaolajon. Ráöntöttem a húslevest, és kevés só/bors/kakukkfű hozzáadásával fél óráig főztem. Közben bagett-szeleteket pirítottam vékony olajon, sőt, reszeltem egy kis pannóniát is. A levest a tűzről levéve megvicceltem a botmixerrel, majd tálaltam. A szertartás imígyen festett: a pirítóst bekentük friss fokhagymával, és reszelt sajtot nyomkodtunk rá:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután szedtük rá a levest, ami finoman megolvasztotta a sajtot. Isteni étek volt, annyi hibádzott csak, hogy valami kutyaütő somlói olaszrizlinget bontottunk hozzá, ami csak fröccsként működött.

 

Füstölt lazacos tészta

2008.09.18. 16:00 - kcu

Címkék: lazac tészta

Megint tészta, de azért a pacal után jár valami könnyedebb étek, ugye. A szemtelenül egyszerű recept így fest két személyre: apróra vágott póréhagymát, egy gerezd fokhagymát, tört borsot, csipet oreganót, pici tengeri sót és egy teáskanálnyi citromlevet teszek olivaolajra, majd 3 percig forgatom. Eztán jön a 6x6 milliméteresre vágott füstölt lazac, 5-10 dkg (egy kisebb kiszerelés) elég is. További 1 perc után ráöntök 2 dl főzőtejszínt és összerottyantom. A tészta is rögvest kész (mert, ugye a kezdésnél feltettük!), így mehet rá a mártás, no meg az elmaradhatatlan, frissen reszelt parmezán. Mi csopaki olaszrizlinggel küldtük meg, semmi baja nem volt.

Motoros pacal

2008.09.14. 17:50 - kcu

Nem értitek, mi? Szóval az úgy volt, hogy Ábel hellzéndzsölszt játszott, mi meg főztünk. Itt egy kép, hogy elhigyjétek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Anita anyukája - hála istennek - előfőzte a pacalt, úgyhogy nem kellett megküzdenünk az illatokkal. Bő (2 kg) hagymát fonnyasztottam a bográcsban, aztán ittam egy Pilsnert. Így került rá a köröm, ami egyáltalán nem volt rossz ötlet. Nézzétek csak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A pörkölődés után pirospaprika, fokhagyma, kis TV paprika and paradicsom. Aztán, amikor megmihálylott a köröm, jött a pacal. És aztán só, bors, csípőspaprika, no meg még két és fél óra bőséges pálinkával, ami, ugye, kibírható. Azért ez nem jár sok gondolkodással, ismerjük el. Persze volt 2-3 ember, aki pacalt soha még, de most örök hűséget fogadtak a bensőnek, szépen. Kaptok még egy fényképet, hogy ne finnyáskodjatok.

Szűz vargányával

2008.09.08. 16:00 - kcu

Címkék: zöldbab vargánya szűzpecsenye

Az elmaradásomat magyarázó kifogások helyett az utóbbi idők - számomra - legjobb kreációjával villantok: szűzpecsenye borskéregben, mustáros vargánya-mártással.

Az ilyesmi mindig a Lehel piacon kezdődik: az ember meglát egy csinos sertésszűzet, és egyből eszébe jut ez-az... Nekem most valami illatos gomba, tejszín meg bors ugrott be hirtelen, b. nejem pedig kisegített a párolt zöldbab gondolatával. A hozzávalók alig várták a vasárnapot, hogy végre a kezem közé kerüljenek.

Először a bab végeit vagdostam le, majd a párolóedénybe tettem, kevés só és petrezselyem hozzáadásával. Mozsárban fél marék vegyes borsot és sót törtem össze, ebbe forgattam meg a szűzpecsenyét. Egy serpenyőbe kevés olivát öntöttem, és kb. 2 perc alatt kérget sütöttem a húsra, melyet rögtön a 200 fokra előmelegített sütőbe dobtam egy jénaiban. A serpenyőben maradt fűszeres olajra vágtam a vargányát, egy marékkal. Pirulás közben egy kiskanálnyi dijoni mustárt adtam hozzá, utána 2 dl főzőtejszínt. 5 perc rotyogás után késznek nyilvánítottam. A húst 22 perc után vettem ki a sütőből, közben persze a bab is megpárolódott. A képen látható, el nem ítélhető módon tálaltam. Anyósom jóságából kifolyólag egy palack 2002-es Lacryma Christi került az asztalra, mely méltó társa lett konyhaművészeti remekemnek. (Vagy ez így már túlzás?)

Kagylós spaghetti

2008.08.28. 18:00 - kcu

Címkék: bor tészta kagyló spaghetti

Oké, tudom, lelazsáltam... De most mondok egy jó egyszerűt, idősebbek is elkezdhetik. Mi van akkor, ha nem tengerparton lakunk, ráadásul a sarki fűszeresnél sem lehet friss kagylót vásárolni? Veszünk szépen konzervet. Meg ezt-azt, amit a képen láttok.

Egy gerezd fokhagymát késsel megnyomunk, egy darab szárított paradicsomot rettentő apróra vágunk, egy doboz kagylót felbontunk és 10 cm póréhagymát felkarikázunk. Ezt mind a serpenyőbe dobjuk, kevés olivára. Zíterítés közben édesköményes tengeri sóval és zöld fűszerkeverékkel (bazsalikom/oregano/tárkony/stb.) ízesítjük. Kb. 5 perc után egy bő deci Sauvignon Blanc-t öntünk hozzá, és magas lángon kezdjük forralni. A leve hamar elfő, így beleboríthatjuk a spaghettit. Határozottan dobálva együtt pirítjuk 2 percig, közben negyed citromot facsarunk rá.

Tálaljuk a maradék bor és némi frissen reszelt parmezán kíséretében. (A kész ételről elcsesztem a fotót, így illusztrációként maradnak az alapanyagok.)