Nem kell messzire menni, ha kincseket akarunk találni, elég néhanapján bekukkantani a fagyasztóba. Múlt héten egy darab gyönyörű marhalábszárat leltem az egyik fiókban, és külön örömömre szolgált, hogy fizetni sem kellett érte. Ezekben a vészterhes időkben már ez is valami!
Régóta kívántam egy tartalmas levest, ezért konzultáltam jóanyámmal a mikéntjéről, mintegy szakmailag. A telefonos egyeztetést követően hagymát fonnyasztottam, és beletettem a felkockázott húst. Amíg zíteredett, fokhagymát, sót, borsot és babérlevelet adtam hozzá. Közben a répát, fehérrépát felkarikáztam, és kikevertem a palacsintatésztát. Amikor a hús kinézete egy jó pörkölt-alapot idézett, felöntöttem vízzel, beleszórtam a zöldséget, majd sóval, tárkonnyal, citromlével ízesítettem. (Első alkalommal többször kell kóstolni, hogy kedvünkre beállíthassuk az ízeket.) Egy kanál lisztet kevertem el tejfölben, és amikor megpuhult a hús, hozzáadtam a leveshez. Egy gyors összeforralás, ízellenőrzés és kész is a raguleves.
Ja, hogy a palacsintatészta? Abból palacsintát sütöttem, amíg főtt a leves.
