Mitfőzzekmamagamnak

Azt hiszem, ezen indulni fogok, egy castingot biztos megér!

De régen jártam erre! Az az igazság, hogy ügyességem mellett a lustaságom is jellemző, de ezzel zárjuk is le a témát, oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló.

Saláta-vacsora lett megbeszélve, csak azt nem tudtuk, hogy mi van otthon a hűtőben, a zöldséges pedig már bezárt. Volt egy jó adag paradicsom, egy répa, zöldhagyma, meg egy marék zöldbab. A paradicsomot és a hagymát felvágtam, és a tálba tettem, a répát pedig a zöldbabszeletekhez hasonlatos hosszúságúra vágtam, majd e kettőst forró oliván forgattam 5-6 percig, sót és borsot adva hozzá. Amikor kihűlt, a paradicsommal összekevertem és rálöttyintettem ezt az öntetet: olivaolaj, egy gerezd reszelt fokhagyma, balzsamecet, pár csepp citromlé, só. K. jó lett.

Étteremalakítás. (Ezt a szót azért írom bele egy darabig a receptekbe, mert így esélyes vagyok egy jó vacsira.)

Node: anyukák jöttek hozzánk ebédre múltkorában, és a piacra indulva lövésem sem volt, hogy mit főzzek nekik. Megláttam egy szimpatikus sertéskarajt, meg is vettem, de még mindig nem volt ötletem. Ekkor került elém a friss rozmaring, és meg is oldódott a probléma.

A karajt szétbontottam szépen, elterült, mint Alföldön a furulyaszó. Egy tálkába olivát öntöttem és beleaprítottam 4 szál rozmaringot, ezt só és durvára tört bors követte. Ezt a cuccost kentem a húsra, eztán összetekertem és spárgával (madzag) összekötöttem. Egy serpenyőben, forró olivaolaj közreműködésével kérget sütöttem reá, majd a sütőbe toltam, és 190 fokon sütöttem kb. másfél órát. Így nézett ki ezután: 

 A serpenyőben maradt szafton megfuttatam egy kis dijoni mustárt, borsot szórtam rá és felöntöttem tejszínnel. Ezután kapott egy bő deci szürkebarátot, és lányos zavarában besűrűsödött. A kockára vágott krumpli közben megfőtt, és egy másik serpenyőben elkezdett pirulni, zöld fűszerkeverékkel hintve. A hús vágódeszkára került, és könnyed madársalátával (meg egy-egy szál rozmaringgal), krumplival és mártással került jóanyáink elibe. Így ni:

A hírek szerint jónak ígérkezik A nagy étteremalakítás Giannival ma este a VIASAT3-on, én terveim szerint egy sült kacsacombbal a jobb kezemben, - gyújtós a balban -, meg egy pohár vörösbor társaságában nézem majd.

A tévézési szokásaim megvitatása után térjünk rá a lényegre: hogyan készül a saját fejlesztésű, cheddar-os tortellini? Itt-ott lehet vételezni a Barilla által gyártott, száraz Tortelloni con Prosciutto Crudo-t, egy zacsek két bő, vagy három szűk adaghoz elég. Ha már a boltban vagyunk, akkor vegyünk 2 deci főzőtejszínt, meg 15 deka cheddart. Elkészítés: menjünk haza és reszeljük le a sajtot. Amíg a tészta fő (11-12 perc), a sajtot felolvasztjuk a tejszínben, és kevés sót, borsot adunk hozzá. A kész tortellonit beleborítjuk a mártásba, összeforgatjuk és valami zöld biszbasszal díszítve tálaljuk. Könnyű, mi?

Ne kérdezzétek, honnan jött az ötlet, egyszer csak ott volt. Aztán vettem lazacot, meg ezt-azt, és kezdődött a főzőcske.

A lazacfiléről levágtam a bőrt, megszórtam sóval, egy kis oreganoval és reszeltem rá friss gyömbért bőven. Egészen citrusos illata van így, egyszerűen isteni. Azért még facsartam rá egy kis lime-ot, aztán lefóliáztam, és állni hagytam kb. egy órát.

 Ehhez ugye kevés lenne egy szelet kenyér köretnek, ezért a következőket tettem: egy doboz mascarponét elkevertem, adtam hozzá némi gyömbért, pici sót és egy fél lime levét. Amikor krémes lett, egy fél üveg kaviárt adtam hozzá, így nyerte el végső formáját. A tésztát kifőztem, leszűrtem, és forrón beleforgattam a mascarponés mártásba. A lazacszeletek mindkét oldalát megsütöttem serpenyőben, ügyelve arra, hogy a közepe kissé nyers maradjon - így a legjobb az íze.

Ez a fejlesztés kitűnően ötvözi a húsleves és a sült csirke ízvilágát, könnyű, de mégis laktató fogás. És az elkészítésével sem kell sokat szarakodni.

Egy jó adag répát, fehérrépát és zellert megpucolok néhány burgonya (krumpli) társaságában, majd felkockázom/szeletelem. A cserépedény aljára teszek két szelet füstölt szalonnát, erre halmozom a zöldséget. Néhány hagymakarikát is elbír, bár én azt kifelejtettem belőle... Az egészet megszórom sóval és kakukkfű-majoranna kombóval. A csirkét levágom, megpucolom, kizsigerelem, és a gerince mentén elvágom, hogy szépen kinyíljon. Megmosott kis testét kívül-belül besózom, és megszórom grillfűszerrel (vagy arra emlékeztető keverékkel). A csirkét a zöldségekre helyezem, locsolok rá némi olivaolajat, majd jön a cseréptető. A jószág méretétől függően 1-1,5 óráig sütöm 200 fokon. Igen, kitaláltátok: ezután meg kell enni.

Arra gondoltam, hogy kaviárt vajas pirítóssal bárki tud enni, ez nekem nem elég. Hétvége lévén kénytelen voltam a rendelkezésre álló alapanyagokból dolgozni, de így is kikerekedett néhány finom falat. A pirítóst négyzetekre vágtam, mindegyikre egy teáskanálnyi natúr Philadelphia sajtkrémet tettem. Erre jött a kaviár (valamiért belugát nem találtam a hűtőben...), egy karika zöldhagyma, egy fél gerezd citrom húsa, és egy egy csík bazsalikomlevél. Ha nektek is összefutott a nyál a szátokban, akkor jó.

Nos, kedves olvasóim, ennél kévés egyszerűbb fogás létezik a világon, bár a kolbász-kenyér kombó persze verhetetlen. Hozzávalók: egy 2 dekás főzőtejszín, 2 gerezd fokhagyma, 20 deka márványsajt, egy zacskó gnocchi, fűszerek.

A brokkolit szétszedem, és 15-20 percig fűszeres (só + zöldfűszerek) víz fölött párolom. Közben a tejszínt felmelegítem, beledobom a megnyomorgatott fokhagymát, és beletöröm a sajtot. Ez szép lassan összeolvad. A gnocchit kifőzöm, és beleborítom a muciba, hozzáadom a felvágott brokkolit. Összeforgatom, egy csipet frissen őrölt borsot szórok hozzá, és tá-tááám: kész is. Ajánlatos egy pohár pinot blanc-nal fogyasztani.

Vége a vakációnak, ideje visszatérni a dolgos hétköznapokba, és visszafoglalni a konyhát az anyukáktól és nagymamáktól (nem mintha bárki is panaszkodott volna a főztjükre!).

Addig is, míg visszazökkenünk: hétvégén Villányban lógtunk b. nejemmel, aki a borok nagy (és értő) ítésze. A környék így január elején eléggé kihalt, de találni olyan egységeket, ahol azért adnak bort meg ételt este nyolcig. Néhány felejthető, illetve átlagos tétel mellett találtunk egy-két említésre méltó itókát és étket rövid utunk során. Csak úgy felsorolásszerűen: Günzer Tamás - Stílus Cuveé 2006, Cuveé Barrique 2006 / Maul Zsolt - Chardonnay 2007 / Libamájparfé marinált lilahagymával a Bock Panzió éttermében / Szende Merlot 2005 / házikolbász és füstölt sonka Maulnál. A Vylyan pincészetnél sajnos csak a vásárlásig jutottunk, mert ebben az időszakban illik egyeztetni, mi pedig csak beestünk az ajtón. Sebaj, ittunk már olyat, az újaktól meg nem félünk.

Rövidesen gnocchi meg kaviár is jön, addig nyissatok egy palack bort és olvasgassátok a bányászt!  (kép lopott, bocs)