Sajnos nem tudnám megmondani, melyik ázsiai ország konyhájához áll legközelebb múlt heti költeményem, mindenesetre jóni jó. A Lehelen (hol máshol?) láttam meg a gesztenyét egy standon, és rögtön vételeztem is 32 dkg-ot, ekkor még cél nélkül. Aztán a gyarmatáru-szaküzletben megláttam a tekergőző tésztát, s innen már nem volt visszaút.

A gesztenyéket benedvesítettem és keresztvágást eszközöltem a héjukon, majd a sütőbe kerültek 20 percre. Sülés közben teljesen úgy festettek, mint a kelő tojások a Nyolcadik utas: a halál című klasszikusban.

Elővettem a kisebbik wokot, és ezeket szórtam bele: két marék durvára vágott gesztenye, csíkokra szelt fehér- és sárgarépa, zeller, két megnyomorított gerezd fokhagyma, egy teáskanálnyi koriander-zúzat (pesto), só és néhány csepp a saját gyártmányú csípős cuccból. Eközben forró vízben ázott a tészta (3-4 perc), és némi étkezési keményítő segítségével elkészült a borsos szójaszósz-öntet (1 dl). Ezután a tésztát átforgattam az alappal, ráöntöttem a szójaszószt, még forgattam, majd levettem a tűzről. Fotót elfelejtettem készíteni a végtermékről, de ez semmi ahhoz képest, hogy december 20-án karácsonyi koncertünk lesz!