Eljött hát a paradicsom befőzésének ideje, én ökör még két hónapja megígértem jóanyámnak, hogy majd én... Kecses nejem támogatására sem számíthattam, miután épp tanul a lelkem, de azért az üvegbe töltésnél kirángattam a lapok közül. Rövid, ámbár illusztrációkban gazdag itinert adok most, okulásotokra.
Végy 10 kg jófajta házi paradicsomot, és menj el Simon József pincészetébe a berendelt borokért. Eztán térj haza, és kezdd el sajnálni magadat, hogy mekkora baromságot készülsz csinálni. No, viccen kívül: a paradicsomokat 1-2 percre forrásban lévő vízbe dobjuk, amíg picinyt megreped a héja. Ezt ilyen tételnél érdemes tömegesen csinálni, mert így kivétel után kicsit hűl, amíg kézbe veszed.
Eztán jön a lehető legszarabb dolog, amivel a konyhában találkozhatunk: a forrón hámozás. Becsléseim szerint kb. 280 db szájontekert paradicsomot hámoztam meg, mert a jófajta házinak ugye nem fél kiló darabja.
Héj le, nagykockára vág, és bele a fazékba. A fűszernövények hozzáadása mehet folyamatosan, nagy adag ez. Személy szerint rozmaringot, bazsalikomot, sót és nagyon kevés olivaolajat adtam hozzá (tudom, az utóbbi kettő nem fűszernövény, nem hiányoznak az akadékoskodó kommentek). 
Amikor a hámozás végére értünk, aládurrantunk magas lángon, majd megiszunk egy kupica pálinkát, ugyanis most valóban megérdemeljük! Nem főzzük sokáig, csak megvárjuk, amíg megrottyan, hiszen a friss íze lesz a lényeg, amikor egy ködös, téli estén arrabbiátát készítünk belőle. Így e:
Az előre kikészített (kimosott/kiszárított) üvegekbe töltjük szépen, és lezárás előtt egy gé fehér port szórunk a tetejére (mielőtt a kábítósok félreértenék: szalicilt). Rácsavarjuk az üveg tetejét, és fejjel lefelé elhelyezzük valami olyan helyen, ahol a család többi tagja nem, vagy csak nagy erőfeszítések árán tudja felrúgni az elkövetkező egy napban. Két fontos dolgot kell megjegyeznem prológilag: a.) anyukám instrukciói alapján jártam el, kis változtatással, b.) még senki sem tudja, milyen lett. Az első üveg majdani felhasználásáról természetesen ezeken a pixeleken számolok be. 
