Az elmaradásomat magyarázó kifogások helyett az utóbbi idők - számomra - legjobb kreációjával villantok: szűzpecsenye borskéregben, mustáros vargánya-mártással.
Az ilyesmi mindig a Lehel piacon kezdődik: az ember meglát egy csinos sertésszűzet, és egyből eszébe jut ez-az... Nekem most valami illatos gomba, tejszín meg bors ugrott be hirtelen, b. nejem pedig kisegített a párolt zöldbab gondolatával. A hozzávalók alig várták a vasárnapot, hogy végre a kezem közé kerüljenek.
Először a bab végeit vagdostam le, majd a párolóedénybe tettem, kevés só és petrezselyem hozzáadásával. Mozsárban fél marék vegyes borsot és sót törtem össze, ebbe forgattam meg a szűzpecsenyét. Egy serpenyőbe kevés olivát öntöttem, és kb. 2 perc alatt kérget sütöttem a húsra, melyet rögtön a 200 fokra előmelegített sütőbe dobtam egy jénaiban. A serpenyőben maradt fűszeres olajra vágtam a vargányát, egy marékkal. Pirulás közben egy kiskanálnyi dijoni mustárt adtam hozzá, utána 2 dl főzőtejszínt. 5 perc rotyogás után késznek nyilvánítottam. A húst 22 perc után vettem ki a sütőből, közben persze a bab is megpárolódott. A képen látható, el nem ítélhető módon tálaltam. Anyósom jóságából kifolyólag egy palack 2002-es Lacryma Christi került az asztalra, mely méltó társa lett konyhaművészeti remekemnek. (Vagy ez így már túlzás?)
