Mitfőzzekmamagamnak

Na ez most nem recept, de a címben szereplő esemény folyománya sok kiváló étek lesz. Hétvégén négy borászatba látogattunk el, ebből négyet ajánlanék jószívvel a nyájas olvasóknak. Péntek délután Gál Tibor pincészetében kezdtünk, itt hat tételt kóstoltunk, melyek közül a Titi Egri Pinot Noir Selection volt a kedvencem.

Ezt követően bebocsájtást nyertünk Kaló Imréhez, aki Szomolyán készíti fantasztikus borait. Kaló úr a kreatív borkészítés Bob Dylanje, aki szívesen szakít a konvenciókkal, és olyan különlegességeket kínál, mint a hetven napig héjon hagyott szürkebarát, ami ránézésre egy izmosabb roséra emlékeztet. Úgy 10 tételig jegyeztem fejben a listát, de házigazdánk lelkesedése kb. 25 tételig kalauzolt minket, olyan csodákat is bemutatva, mint a vörös aszú. A jó bor barátainak kötelező kűr ez, nem beszélve a filozófiáról, amit rengeteg, vicces történettel fűszerezve kaptunk meg. Ez az élmény kereskedelmi forgalomban nem lelhető fel.

Kevés pihenés után, szombaton Simon Józsefhezlátogattunk el. Itt sem álltunk meg 1-2 tételnél, közel húsz bort kóstoltunk. Jó szolgálatot tett Júlia asszony zseniális szürkemarha-pörköltje, amit hidegtálak követtek sonkával, angolszalonnával, kecskesajttal. A borok élményszámba mentek, az én ízlelőbimbóim imádták a Sauvignon Blanc-t, a Pinot Blanc-t, a Pinot Noir-t és a "Barbár" néven palackba került 2006-os Cabernet Sauvignon Selectiont.

A turné utólsó állomása az Orsolya Pince volt Ostoroson. A fiatal házaspár rengeteg fajtát telepít, azt akarják kikísérletezni, hogy a dűlők adottságaival melyik szőlő adja hosszútávon a legjobb nedűt. Maradandó élményt adott az Ostorosi Olaszrizling, a Görbesoros Viognier és a Kadarka. Innen lehet, hogy a 2007-es Pinot Noir lesz a favoritom, alig várom, hogy palackba kerüljön! 

 A képen Síkhegyi Leányka látható, ezt Orsolyáék honlapjáról nyúltam, remélem nem küldik rám a traktorosaikat.

Hiányoztam, mi? Sok a dolog mostanság, úgyhogy csak módjával jut idő a főzésre. De ha már itt lébecolok az adminon, mondok is egy nagyon egyszerűt.

Ez a tejfölös mártás többféleképpen felhasználható, akár chips-hez, akár sült húsokhoz, zöldségekhez. A lényeg, hogy a sütés kissé nehézkes aromáit (zsiradék, füst, stb.) ellenpontozza frissességével. 

Fogunk egy fél literes tejfölt (ami ugye manapság kevesebb), teszünk bele kis borsot, sót, egy gerezd apróra vágott vagy préselt fokhagymát és fél marék szárított-sült hagymát. (Fogalmam sincs, hogy itthon lehet-e kapni, mindenesetre nekem van otthon valamennyi az Újvilágból. Eléggé ízes, óvatosan vele.) A végén fél mokkáskanál borecet, ez ad némi pikantériát. Fél órára hűtőbe tesszük, hogy a szárított anyag életre keljen, majd tálalhatjuk.

Saját készítésű fotómontázsomon maga a cucc szerepel egy krumplilángos csücskén, illetve a szárított-sült hagyma gyári csomagolása. A felbontással valamit elkúrtam, azért ilyen retro-raszteres. Jó, mi?

Megígértem anno, hogy bemutatok nektek 1 kiváló fűszert, mely a Montreal Steak Seasoning névre hallgat. Alapvetően magam szeretem összeállítani egy-egy étek fűszerezését, de ezzel a keverékkel maximálisan meg vagyok elégedve. A McCormick 'Grill Mates' termékcsoportjában leledz, hasonló finomságokkal egyetemben.

A cucc lényege, hogy minden benne van, amitől egy steak (vagy bármilyen sült) kimondottan finom lesz: só, feketebors, szegfűbors, fokhagyma, szójaolaj, paprika és "természetes aromák" (biztos ez a lényeg). Van valami olyan összetevő is, amitől megpuhul a hús, így elég 1-2 órával a sütés előtt beszórni vele.

Jómagam nem csak marhahússal használom, jó az csirekre meg kucura is. Tudtommal itthon nem forgalmazzák, de ha valaki tud lelőhelyet, sikítson. Ha minden kötél szakad, a gyártótól lehet rendelni.

A badacsonytördemici, badacsonytomaji és szentbékállai fröccskészletek megsemmisítésére irányuló missziónkból hazatérve nem sok mindent leltem a hűtőben, ezért ismét egy basic ételt rittyentettem vacsorára. Szerencsére hoztunk haza egy akó bort, így zökkenésmentes volt a főzés.

Nagyon apróra vágott hagyma és egy gerezd fok' került a lábosba az olivára, és egy perc után jött a bacon (német gyártmány, bótból, kisebb és gusztább darabkákra vágva, mint a honi lédig). Amikor a szalonna megpirult, tejszínnel öntöttem fel, beledaraboltam egy-egy marék Pannónia sajtot és mozzarellát. Szórtam bele parmezánt is, majd só és bors következett. Miért ne?-alapon friss bazsalikom is került bele. Lassú tűzön kevergettem, míg a sajtok beleolvadtak, majd a jénaiban pihenő fussili-re öntöttem. 20 percet töltött a sütőben, utána pedig nagyon finom volt.

Evés közben konstatáltam, hogy ez annyira nem karakteres étel, így legközelebb lehet, hogy köretként fogom tálalni valami jó kis halacska, vagy csirke mellé. (Apropó, hal: tudja valaki, hogy milyen íze van az aranyhalnak? A tapolcai tóban akkora dögök voltak, hogy egyből a serpenyőben láttam őket.)

Szabadságolás miatt csak a jövő héten lesz új poszt, addig is főzőcskézzetek, és számoljatok be az eredményekről. Pá.

Az étekről annyit illik tudni, hogy drága atyai nagyanyám gyakorta készítette, én pedig faltam örömmel. Különlegessége, hogy laza leve egyáltalán nem hajaz a menzákon és kifőzdékben a pultra lökött, pirospaprikával színezett, sűrített tej állagú mucira, hanem könnyed eleganciával mutatja meg a borsószemeket. Másik erénye az oldalán felszolgált krumplilángos, melyet fogyasztás előtt félbevágott fokhagyma-cikkel kenegetünk.

A krumplit hideg vízbe tesszük, és alágyújtunk. (Konkrétan: megfőzzük) Egy lábosba kevés olívaolajat és egy sárgabaracknyi vajat teszünk. Beletesszük a borsót, és egy gerezd megnyomorgatott fokhagymát, majd megfordulunk, és belekortyolunk a gondosan kikészített sörbe. A borsót forgatjuk a zsiradékon, és csipet sóval, majd durvára őrölt borssal ízesítjük. Adott idő eltelte után egy púpozott evőkanál lisztet adunk hozzá, és fürgén kevergetjük, hogy oda ne égjen. Néhány perc után jön a víz, annyi, hogy ellepje a szemeket. Egy húsleveskockát dobunk bele, és ráparancsolunk, hogy kezdjen szépen, lassan forrni.

Paralel a kényes rész következik: a forró burgonya héjának lehúzása, szabadon választott módszerrel. Sorsszerű, hogy valamelyik unatkozó ismerős ilyenkor hív mobiltelefonon. A krumplit alaposan megtörjük, hozzáütünk 2 tojást, só; én egy kis borsot is beleeresztek. Aztán annyi liszt, amennyit jó szívvel felvesz, a tökéletes állag körülbelül olyan, mint a színes gyurma 10 perc kézmeleg masszírozás után.

A krumplilángosokat liszttel beszórt felületen képezzük, az ideális vastagság 5-6 milliméter. Platnin vagy serpenyőben készül, melybe minden adag előtt kis olivát cseppentünk. Jó foltosra sütjük, itt-ott meg is kaphatja kicsit a barnulás. Kezdőknek javaslom, az elsőt kóstolgassák menet közben (sóval hintve), így beállíthatják az ízlés szerinti állagot/tempót. Közben kész a főzelék, vágjunk bele egy kis petrezselyem-zöldet a végső fázisban. Tálaljuk büszkén, a lángosok mellé adjunk félbevágott fokhagymát, meg egy sótartót. A siker garantált, persze csak akkor, ha a leírtak szerint járunk el, és nem csesszük el az egészet.

Tipp: a főzelék fokhagymás pirítóssal is fenséges.

Figyelmeztetés: a borsó-sör kombó galambokat generálhat.

Kedves egybegyűltek! A szerkesztőbizottság hosszas sorsolás után meghozta döntését, melynek értelmében a győztes a disszonáns nevű Lyenő Királylány című olvasónk. Hozzászólásából leszűrhető, hogy egy füst alatt több embert is nullába vághatunk a csípős fűszerrel. A nyereményhez gratulálunk, a jussot hamarosan juttatjuk.

A MOGP eredményhirdetést várjátok, mi? Estefelé lesz az is, egyelőre érjétek be egy könnyű finomsággal. Most elmesélem jól, hogyan készül a tonhalkrém.

Kecses tálba döntök egy tonhalkonzervet, ami lehet "tonhaldarabkák" típusú is, úgyis összetörne a "törzs" jellegű. Bertolli margarint teszek hozzá, ugyanannyi térfogatnyit (ez most lehet, hogy szóalkotás), mint a halhús. Só tekintetében érdemes belenyalni a konzervbe, mert van, ami eleve sós, így nem kell hozzáadni. Egy szál zöldhagymát nagyon apróra, mondom NAGYON apróra vágok és beledobom. Fél mokkáskanálnyi frissen őrölt bors és egy fél citrom felének a leve jön hozzá; ekkor az egészet összekeverem, és fél órára hűtőbe teszem, hogy kissé összeálljon. Pirítóssal és könnyű fehérborral tálalom, vagy lecsókolbásszal, de úgy nem jó.

Bónusz: 3 db nagyon apróra szelt olivabogyót is keverhetünk bele, úgy is finom.

Na kérem alássan, ehhez a bejegyzéshez tessék kommentelni nagy erőkkel, a tét nem kicsi: egy üveg exkluzív csili-fokhagyma kombót fog nyerni az a szerencsés hozzászóló, akit hétfőn kisorsol a közjegyző ismerőse. Recept is jön hamarosan, addig is játsszatok gyermeki örömmel!

A hűséges júzer emlékszik rá, hogy picit felpaprikáztam magam a goldenblog baromságon, viszont ennek folyományaként itt is lesz díjazás, mégpedig! Az I. Mitfőzzek Olvasói Grand Prix (MOGP) egyetlen és egyben fő díja, egy általam kimondottan erre az alkalomra kreált csípős cucc MOGP felirattal, amihez frissen szerzem be az alapanyagokat a Lehelen. 

A játék menete: holnap (július 27., péntek) klikkolj szépen ide, és a holnapi, friss bejegyzést (tehát nem ezt most) kommenteld legkésőbb éjfélig. Egy "nyerni akarok" vagy egy "ide a cuccost!" hozzászólás is megteszi, nem kell okoskodni. Fejenként egy hozzászólás ér, a nyertest hétfő reggel sorsoljuk, közjegyző távollétében. Hajrá!