Az étekről annyit illik tudni, hogy drága atyai nagyanyám gyakorta készítette, én pedig faltam örömmel. Különlegessége, hogy laza leve egyáltalán nem hajaz a menzákon és kifőzdékben a pultra lökött, pirospaprikával színezett, sűrített tej állagú mucira, hanem könnyed eleganciával mutatja meg a borsószemeket. Másik erénye az oldalán felszolgált krumplilángos, melyet fogyasztás előtt félbevágott fokhagyma-cikkel kenegetünk.
A krumplit hideg vízbe tesszük, és alágyújtunk. (Konkrétan: megfőzzük) Egy lábosba kevés olívaolajat és egy sárgabaracknyi vajat teszünk. Beletesszük a borsót, és egy gerezd megnyomorgatott fokhagymát, majd megfordulunk, és belekortyolunk a gondosan kikészített sörbe. A borsót forgatjuk a zsiradékon, és csipet sóval, majd durvára őrölt borssal ízesítjük. Adott idő eltelte után egy púpozott evőkanál lisztet adunk hozzá, és fürgén kevergetjük, hogy oda ne égjen. Néhány perc után jön a víz, annyi, hogy ellepje a szemeket. Egy húsleveskockát dobunk bele, és ráparancsolunk, hogy kezdjen szépen, lassan forrni.
Paralel a kényes rész következik: a forró burgonya héjának lehúzása, szabadon választott módszerrel. Sorsszerű, hogy valamelyik unatkozó ismerős ilyenkor hív mobiltelefonon. A krumplit alaposan megtörjük, hozzáütünk 2 tojást, só; én egy kis borsot is beleeresztek. Aztán annyi liszt, amennyit jó szívvel felvesz, a tökéletes állag körülbelül olyan, mint a színes gyurma 10 perc kézmeleg masszírozás után.
A krumplilángosokat liszttel beszórt felületen képezzük, az ideális vastagság 5-6 milliméter. Platnin vagy serpenyőben készül, melybe minden adag előtt kis olivát cseppentünk. Jó foltosra sütjük, itt-ott meg is kaphatja kicsit a barnulás. Kezdőknek javaslom, az elsőt kóstolgassák menet közben (sóval hintve), így beállíthatják az ízlés szerinti állagot/tempót.
Tipp: a főzelék fokhagymás pirítóssal is fenséges.
Figyelmeztetés: a borsó-sör kombó galambokat generálhat.
