A bacont csíkozzuk fel, a 7-8 milliméteres szélesség még nálunk fejlettebb társadalmakban is elfogadott. Csöppnyi olívára dobjuk a serpenyőben, és lassú, mondom, lassú tűzön pirítjuk. Eközben a fokhagymát (4-5 emberesebb gerezdet) felkarikázzuk. Midőn a bacon elpirult, kivesszük a zsiradékból és egy Szilviával bélelt tálba helyezzük. A fokhagymát a serpenyőbe szórjuk, majd vágunk rá egy kis csilit. Só, bors, csipet oregano - gyorsan kevergetve, nehogy odaégjen a cucc.
A tésztáról eddig nem tettem említést, de gondolom, van annyi eszetek, hogy időközben megfőztétek. A javallatom farfalle, de más alternatíva is elképzelhető. A lecsorgatott tésztát a serpenyőbe borítjuk, ahol az imént részletezett fűszeres alap várja. Néhányszor magas lángon jól átforgatjuk, a pikáns ízek kedvelői itt-ott le is piríthatják. Tálalás előtt 8-10 másodperccel rászórjuk az immáron megszáradt bacont, és a tányérokra szedve parmezánt reszelünk reá. Ne sajnáljuk a sajtot, pompás karaktert ad az ételnek.
Evés közben is jöhet a fröccs, viszont a szódát most már hagyjuk ki belőle, mert a parmezán meg fog sértődni.
(fotó: lopott)
