A tegnap említett, gasztronóm sikerélmény forrása egy kósza böngészés vala, miszerint meg akartam tudni, van-e gyógyszertár a Lehel csarnokban. Nincs. Viszont felhívás keringőre, csempe a flancba, az volt. A kiírás szerint krumplis ételek versenghettek egymással; nosza, mondtuk Piluval, főzzünk vadat, ahhoz jó a krumpli!

Itt a körettel kell játszani, erre hamar rájöttünk, s azon nyomban előcitáltuk apai nagyanyám krumplilángosát. Szó szót követett, és - elméleti síkon - belekerült az áfonya, vadmalac barátunk hű kobzosa. Fejben megszületett a recept, melyre oly régóta vártok. A próbafőzés/verseny kombót osztom most meg veletek, talán így lesz a legjobb.

Fogunk egy szép vadmalaccombot, leszedjük a hártyákat, kinyerjük  csontokat. Igen apró, 1-2 centi élű kockákra vágjuk, kínosan ügyelve a kevésbé szép részek elhagyására. Így e:

A hús térfogatához képest feleannyi hagymát felkockázunk, és szalonna kisült zsírján fonnyasztani kezdjük. Kb. 5 perc után beleszórjuk az apróra vágott sárgarépát, fehérrépát és zellert, ennek összmennyisége egyezhet a hagymáéval. Ha ezek megzakkantak kicsit a zsíron, jöhet a vadhús, s ezzel egyidőben 2 gerezd durvára vágott fokhagyma és darált bors. Amikor kezd levet ereszteni, hozzáöntjük azt a 2 dl olaszrizlinget, amiben fél napig 20-30 szem borókabogyót áztattunk. Dobjunk eztán rá fél marék fenyőmagot, és friss tárkonyt bőven, abból baj még nem volt. Kevés vízzel felengedjük, majd türelmes fröccsözés mellett addig főzzük, míg jól besűrűsödik.

Az áfonyás krumplilángos különleges, de csak egy ötlet kellett hozzá: a már tanult lángos tésztájába egy marék aszalt áfonyát keverünk óvatosan, és szalonnával kenegetett vaslapon kérgesre sütjük.

A fotón a próbafőzet látható, mely otthon, wokban készült (a wok igen jó szolgálatot tesz perkeltek és hasonló finomságok főzésénél).

Update: rossz minőségű kép a Lehelen sülő áfonyás krumplilángosról: