Oké, tudom, elmaradtam csúnyán, ti meg itt bőgtetek a monitor előtt, mint a zálogos tehén. Ennek ellenére tegnap sertéscombot sütöttem.
Jóanyámtól előkerült egy vadonat cseréptál, ami rögvest felkeltette az érdeklődésemet. Azon túl, hogy sütés előtt áztatni kell, elég jó találmány, az ember csak belehányja az alapanyagot, és beteszi a sütőbe. A használatiból kiderül a tisztítás módja is, ami elsőre bonyolultnak tűnik, de majd a szívem választottja beszámol a részletekről, ha hazaérek.
A recept nem nagy kunszt: a tál aljára egy fakanálnyi kacsazsír kerül, arra a sertéscomb (fűszerezve, ahogy jól esik, mindenesetre só legyen rajta). Néhány csík szalonnát dobok rá, majd jöhet a karikára vágott vöröshagyma (bőven), 4-5 gerezd fokhagyma, egy paradicsom és egy tv paprika aprítva. A halomra locsolok némi (saját számtól megvont) sert, és beteszem a sütőbe jól. 220 fokon 1,5-2 óra alatt szépen megsül, de azért itt-ott lessünk rá. Születésnap lévén egy palack Simon-féle Barbár került mellé az asztalra, ami nem régi, 2006-os fogantatásához képest egy gyönyörű, lekerekedett cabernet sauvignon. Volt. (Ja, és az illusztráció természetesen lopott)
