Ilyen címre, gondolom, többen kattintanak... Szóval megvolt életem első főzőversenye; azt hittem, egyszerűbb az ilyesmi, de nem.

A négyfős csapatot Pilu barátom és én alkottuk, elbűvölő nejem valahol a csapattag és a hostess határmesgyéjén serénykedett. Később további két hostess csatlakozott hozzánk Eszter és Nóra személyében, ők többnyire roséfröccsöt ittak, de például szereztek merőkanalat is.

Több fenyegető körülményre is felfigyeltünk elején, pl. olyan csapatokkal kellett birokra kelnünk, akik 3-4 fogást készítettek ipari felszereléssel, meg az is kiderült, hogy fél órával hamarabb van a zsűrizés, mint ahogy az itinerünkben állt. (Mi persze úgy készültünk, mintha a szomszéd kertjébe mennénk jópofáskodni.) Ilyen nyomás alatt nehezebb a hobbiszakácsok dolga, de tisztességgel helyt álltunk. Különdíjat sepertünk ben a kreativitásért, s ami a leghízelgőbb: Buday Péter mesterszakács (a zsűri elnöke) az eredményhirdetés alkalmával elmondta, hogy a vaslapon sült, áfonyás krumplilángos receptjét átemeli önnön munkásságába, miszerint éttermében és műsorában is helyet szorít neki.

A recept holnap olvasható lesz e szent helyen.