Vegyük ki a hűtőből a chardonnay-t, de ne bontsuk fel: a főzővíz előkészítése során lopva pillantgassunk rá, és barátkozzunk a palackkal. A vízbe öntsünk olajat – a tésztafőzéshez a sansa is megteszi. Sót csak akkor zúdítsunk bele, ha már zubog, egyébként lassítja a víz felmelegedését. Ja, és ne sajnáljuk a sót a tészta vizéből, úgy kell neki, mint egy falat kenyér. Képzavar. A tészta zacskóján mindig nézzük meg, milyen főzési időt javasol a manufaktúra, mert ez a durumlisztből készült, azonos típusú tésztáknál is eltérhet.
A tészta a vízben, jöhet a dugóhúzó, és egy korty bor. Utána irány a hűtő, kapjuk elő a következőket: t.v. paprika (ez vajon mi?), olívabogyó, brokkoli, spárga, kovászos vagy savanyú uborka. Figyelem: a csemegeuborka és az annak fogyasztására való hajlam a konzervipar sunyi aknamunkájának eredménye! Ki látott már olyat, hogy egy savanyúság édes?
A spárgát és a brokkolit sós-borsos-vizes vajon megpároljuk, és az összes többi hozzávalóval egyetemben gusztusos méretűre vagdaljuk. Ennyi pöcsögés után a tészta már rég megfőtt, úgyhogy egy nagy tepsire terítjük, had hűljön. Olívával meglöttyintjük, nehogy összeragadjon. Na, most egy pohár bor kíséretében kisétálhatunk az erkélyre cigizni.
Egy nagy tálat helyezünk a konyhapultra , és a tésztát, valamint a hozzávalókat egymást cserélgetve öntjük bele. Egy marék ez, egy marék az. Fűszerezzünk is közben: száraz oregano gazdagon, őrölt bors, só, zellermag, friss bazsalikom- és oregano-levél apróra tépve. A keveréssel csak óvatosan, nehogy összetörjön a brokkoli, mert baj lesz! Ha minden belekerült, jöhet rá az olíva és a balzsamecet. Egy órát hagyjuk hűs helyen állni. Tálaláskor – már a tányérban – cseppenthetünk rá piciny chardonnay-t. Attól nem lesz baja, s nekünk sem.