Mármint, hogy ennyiszer szedtek belőle a vendégek. Nem nagy etwas, kezdők és antitálentumok is nyugodtan próbálkozhatnak vele.
Előző este a csirkemellet nagyjából egyforma csíkokra vágom és olivás-mustáros-csilis-sós pácban berakom a hűtőbe. Ezt követően sört bontok és megnézem az orosz-holland meccset, ezen a szinten már illik követni a történéseket.
Másnap fél tizenkettő táján vegyes salátát készítek, balzsamecettel, olivával, ízlés szerint fűszerezve, de nem kell túlzásba vinni, csak köret lesz. Amíg a hűtőben pihen, bő olajban (sütéshez a kukoricaolajat ajánlom) kisütöm a csirkedarabkákat és egy jénaiban félreteszem. A mártás alapja tejföl - természetesen a combosabb zsiradékkal megáldott -, amihez danish blue sajtot és reszelt parmezánt keverek úgy, hogy ne legyen túl sűrű. Jön még bele csipetnyi só és egy csepp a legendás csípős cuccból (ez már volt házifeladat). A saláta mellé félbevágott pitakenyér jár köretnek, ezt tálalás előtt egy serpenyőben felmelegítem. Tálalás a fényképen megjelölt módon.
Miután nyár van és meleg, hűs fehérborral kísértük, Irsai Olivér személyében.