Étteremalakítás. (Ezt a szót azért írom bele egy darabig a receptekbe, mert így esélyes vagyok egy jó vacsira.)
Node: anyukák jöttek hozzánk ebédre múltkorában, és a piacra indulva lövésem sem volt, hogy mit főzzek nekik. Megláttam egy szimpatikus sertéskarajt, meg is vettem, de még mindig nem volt ötletem. Ekkor került elém a friss rozmaring, és meg is oldódott a probléma.
A karajt szétbontottam szépen, elterült, mint Alföldön a furulyaszó. Egy tálkába olivát öntöttem és beleaprítottam 4 szál rozmaringot, ezt só és durvára tört bors követte. Ezt a cuccost kentem a húsra, eztán összetekertem és spárgával (madzag) összekötöttem. Egy serpenyőben, forró olivaolaj közreműködésével kérget sütöttem reá, majd a sütőbe toltam, és 190 fokon sütöttem kb. másfél órát. Így nézett ki ezután: 
A serpenyőben maradt szafton megfuttatam egy kis dijoni mustárt, borsot szórtam rá és felöntöttem tejszínnel. Ezután kapott egy bő deci szürkebarátot, és lányos zavarában besűrűsödött. A kockára vágott krumpli közben megfőtt, és egy másik serpenyőben elkezdett pirulni, zöld fűszerkeverékkel hintve. A hús vágódeszkára került, és könnyed madársalátával (meg egy-egy szál rozmaringgal), krumplival és mártással került jóanyáink elibe. Így ni:
